Aztán jöttek a kamasz évek. Majd jöttek a telefonok. És most? Most a kamaszod fél szemmel a Netflixet nézi, fél kézzel a TikTokot pörgeti, mellette még az osztálycsoportban is chatel és ha mindezeket megunja, akkor sem teszi le, inkább 1,5-szeres sebességre gyorsítja a videókat, mert így az unalmas rész gyorsabban átmegy.
Te pedig csak ülsz mellette, és próbálod értelmezni, hogy lehet ennyi impulzust egyszerre befogadni anélkül, hogy leégne az agya.
Szólsz? Nem szólsz? Vagy, ha neki így jó…
Számunkra multitasking, nekik alapüzemmód
Ha 15 éves korodban valaki azt mondta volna, hogy filmet nézhetsz, miközben egy másik eszközön videókat görgetsz, és közben a barátaiddal cseveghetsz is, valószínűleg körberöhögted volna. A mi generációnknak a párhuzamos tartalomfogyasztás tudatos multitasking lett volna – nekik viszont ez az alapállapot.
Az agyuk egyszerűen másképp dolgozza fel az információkat.
Nekik a lassú történetvezetés már nem elég izgalmas, a gyors vágásokhoz, pörgős videókhoz szoktak, és ha nincs elég inger, azonnal keresnek mást. Ezért történik meg az, hogy az ezerrel pörgő Marvel-film közben is előkapják a telefonjukat – mert mi van, ha épp kimaradnak egy trendi TikTok-videóból?
És mi van akkor, ha nem is érzik úgy, hogy ez probléma?
Nekünk furcsa, mert máshogy szoktuk meg: amikor leültünk egy film elé, az volt a főprogram. A mai kamaszoknak viszont a filmezés már csak egy a sok inger közül, nem pedig az egyetlen dolog, amire fókuszálnak.
Hányszor látni olyat, hogy a moziban egy jó film közben a tizenévesek a telefonjukat görgetik. Nem arról van szó, hogy nem érdekli őket, hanem arról, hogy máshogy nézik. Ahogy egy TikTok-videó 30 másodperc alatt annyi információt sűrít magába, mint egy régi tévéműsor tíz perc alatt, úgy a filmnézés is átalakult számukra: egyfajta háttérzajjá, amit közben lehet mással is kombinálni.
A közösségi média platformok úgy vannak kialakítva, hogy folyamatosan fenntartsák a felhasználók figyelmét, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy a fiatalok nehezen tudnak egyetlen tevékenységre koncentrálni hosszabb ideig. Ez a jelenség nemcsak a médiafogyasztásra van hatással, hanem a tanulásra és más mindennapi tevékenységekre is.
Fontos megérteni azt is (bármennyire is nehéz ezt szülőként…), hogy a fiatalok számára a közösségi média nem csupán szórakozási forma, hanem a társas kapcsolattartás egyik fő eszköze is. Ezért a párhuzamos médiahasználat részben abból fakad, hogy nem szeretnének lemaradni a barátaikkal folytatott kommunikációról vagy az aktuális trendekről.
Bár konkrét kutatások a sorozatnézés közbeni közösségi médiahasználatról korlátozottak még, a fiatalok médiafogyasztási szokásainak megértése és a digitális világban való eligazodásuk támogatása kulcsfontosságú a szülők és nevelők számára.
De akkor még lehet közös filmélmény?
A nagy kérdés az, hogy ez a változás azt is jelenti-e, hogy elveszítettük azokat az összebújós, közös filmnézős estéket? Mert míg mi a film teljes élményét akarjuk megélni, nekik az is elég, ha csak az igazán ütős jeleneteket látják. Vajon baj ez? Vagy csak egy újfajta fogyasztási mód, amihez nekünk is alkalmazkodnunk kellene?
Talán érdemes elgondolkodni azon, hogy ki az, aki tényleg lemarad valamiről. Mi, mert nem bírjuk a párhuzamos figyelmet? Vagy ők, mert egyszerre túl sok helyen vannak jelen? Lehet, hogy mindketten ugyanazt az élményt keressük – csak teljesen más sebességgel. És ki tudja, lehet, hogy egyszer még mi is azon kapjuk magunkat, hogy 1,5-szeres gyorsítással nézzük a kedvenc sorozatunkat, mert „így hatékonyabb”…
Makai Marianna - Kecskemétimami
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
