Sokszor teszik fel a nők azt a kérdést, hogy:
"Honnét fogom tudni hogy ez már az, hogy elkezdődött?"
Legegyszerűbben azt lehet rá felelni, hogy egész biztosan tudni fogja, ha nem is az első kósza kontrakciónál (fájásnál), de előbb-utóbb biztosan egyértelmű lesz a dolog, hiszen észrevétlenül azért nem nagyon szoktunk megszülni.
Érzek valamit, ez már az lesz? Hány percenként jön? Teleírtunk már vele 2 oldalt, de még nem tudom hogy az-e, izgulok, lehet hogy ma lesz a nagy nap? Mit is kéne csinálni? A táskám kész? A hajamat mikor mostam meg? Még jó hogy a férjem itthon van és méri az időt…
Ugye többen voltak már így, hogy az első kósza kontrakciótól kezdve azzal töltötték az időt hogy mértek és írtak és izgultak és vártak hosszú-hosszú ideig. Pedig ennél sokkal jobban is el lehetne tölteni a várakozás idejét:
- Együnk, igyunk, ha nem mostanában tettük. Ha bemegyünk majd a kórházba, ott nagy valószínűséggel azért ezt nem tehetjük kedvünkre.
- Pihenjünk! Lehet hogy az egész éjszakát óranézegetéssel töltjük, és mire tényleg beindul a szülés már olyan fáradtak vagyunk hogy nem állunk a lábunkon. Ha tehetjük, nyugodtan feküdjünk le, viszonylag ritkán szokta valaki átaludni a szülését. J Ha erősödnek a kontrakciók, sűrűn jönnek, úgy is fel fogunk ébredni rá, nem maradunk le a szülésről.
A másik kérdés az szokott lenni, hogy:
"Mikor induljunk a kórházba?"
Ezt sem lehet mindenkinél egységesen meghatározni. Azt szoktam mondani, hogy akkor menjünk be, amikor azt érezzük, hogy már nem tudunk otthon nyugodtan vajúdni. Ez lehet, hogy valakinél nem túl erős 10 perces kontrakcióknál van, és lehet, hogy valakinél erős 3 perceseknél. Hiszen az sem egységes hogy kinek hogyan zajlik a vajúdása, mennyi ideig tart, meddig érzi magát otthon komfortosan. Természetesen vegyük figyelembe a kórháztól való távolságot is, hiszen lehetünk 1 percre, de akár 1-2 órára is a szülés helyszínétől.
Nagy-Majoros Zsanett
dúla
http://zsanettdula.webnode.hu
