Az elmúlt évek alatt ugyanazokkal a szokásokkal várjuk a karácsonyt, mint sok más család: az adventi időszak legelején együtt készítjük az adventi koszorút, feldíszítjük a lakást, gyertyagyújtáskor és azon kívül is egyre többször énekelünk karácsonyi énekeket. Reggel nyitogatjuk az adventi naptárt, aminek anyai szempontból külön nagy előnye az egyre sötétebb reggeleken, hogy egyáltalán valahogy fel tudnak kelni a gyerekek ennek a kedvéért… Vacsora közben már nem csak arról beszélgetünk, hogy mi történt aznap, kinek mi volt a legjobb élménye, hanem hogy kivel milyen jót tettek és legközelebb mire szeretnének jobban figyelni. Esténként inkább bibliai meséket olvasunk, a hétvégéken pedig kezdődnek az évek óta bevált karácsonyi sütik elkészítése: a mézeskalács, marcipános csillag, hókifli.
Első olvasásra ezek talán mind-mind a külső előkészületek jelei. De a külső ráhangolódással a belső felkészülés is elkezdődik. Évről évre egyre jobban érzik a gyerekek az ünnep lényegét, és ahogy elkezdődik a téli szünet, hétközben, napközben is több idő jut, hogy csak egymásra figyeljünk, gyerekkori emlékeket meséljek nekik vagy ők felelevenítsék a korábbi karácsonyok kedvenc képeit.
Minden karácsonykor az a legnagyobb ajándék számomra, hogy egyelőre, életkoruknak köszönhetően még nyújtani tudom a gyermekeimnek ezt a csodát, és ezzel együtt egyszerűen muszáj minden stresszt elengednem. Teljesen rendben van, hogy háziasszonyként fontos számomra a függönymosás, nagytakarítás, de ha mindent az ő szemükkel tudok nézni, akkor ez csak részletkérdés. A sütik elkészítése illetve a főzés izgalmas és mókás. A sulinak vége, nincsen felmérő, leckeírás. Az ajándékok beszerzésével, a fa megvásárlásával és feldíszítésével pedig nem nekem kell foglalkoznom, hiszen az a csoda része. Akkor miért is idegeskednék?
Persze, tudom…, nem mindig könnyű a gyermekek szemével nézni az ünnepi előkészületeket, de érdemes. Nekik nem fog feltűnni, ha például fél méterrel alacsonyabb a karácsonyfa, mint mi szerettük volna, hiszen számukra az úgyis hatalmas lesz. Inkább arra próbáljunk figyelni, amit ők mesélnek, kérdeznek a Karácsony előtti időszakban és azzal kapcsolatban, így részesévé válhatunk annak a várakozásnak és izgalomnak, ami dolgozik bennük, megtudhatjuk azt a sok apró részletet, amitől igazán fontos számukra az ünnep.
Persze, fontos része az előkészületeknek az is, hogy levelet írnak a gyerekek a Jézuskának, hogy aztán az angyalkák elviszik azt, és hogy két karácsonyi ének között néha azon gondokodnak, hogy a felsorolt játékokból mit is kapnak meg. De az ajándékozás gondolata fordított irányban is átitathatja a készülődést. Kedvességet, együttérzést is lehet tanulni az ünnepi előkészületekből. Ha összekészítünk egy cipősdobozt egy nehezebb sorsú gyermeknek és együtt leadjuk, vagy „csak” kiválogatunk a téli ruhákból párat, amelyeket elviszünk együtt egy ruhakonténerbe, azonnal megérzi és megismeri a gyerek a kedvesség érzését egészen közelről. Egy-egy ilyen mozzanattal sokkal közelebb kerül a gyermek ahhoz a szemléletmódhoz, amit egy tudatos szülő képvisel a ránk ömlő reklámokkal szemben.
Befejezésképpen csak arra tudlak bíztatni, hogy figyelj magadra, a szeretteidre és végezzétek együtt az előkészületeket! Ne az legyen a cél, hogy az évnek ezen az egyetlen napján tökéletesen készítsél el mindent! Úgy próbáld a lehető legjobbat kihozni a dolgokból, hogy közben nem átvészeled az ünnepeket és a téli szünetet, hanem örömmel megéled azt. Az legyen a szempont, hogy nyugalomban és békességben teljenek az év utolsó hetei. Maradandó ízeket és illatokat teremts, élményeket, érzéseket, amelyet jókedvűen idéztek majd fel mindannyian – akár már január 2-án, amikor is varázsütésre, hirtelen mindenki visszatér a „szürke hétköznapokba”.
„Szép Tündérország támad föl szívemben,
ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
ilyenkor decemberben.”
(Juhász Gyula)
Szabó-Máthé Hanga
életvezetési és anya coach, www.anyacoaching.hu
Ha tetszett ez a cikk, oszd meg másokkak is!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
