A fa alatt kicsomagolta ajándékát, aztán mókás bánattal a hangjában beszélni kezdett, senkinek sem címezve mondandóját:
- Nahát, tudjátok meg, egyáltalán nem igaz, hogy csak a szándék a fontos, az ajándék maga nem. Ez egész egyszerűen nem igaz. Anyám annak idején sokszor húzott ezzel, mert rengeteg díszcsomagolású vicik-vacakot gyűjtöttem össze az évek során, olcsó műanyag holmikat, melyeket a jó szándék védelmező zászlaja alatt ajándékoztak nekem. Én azt mondom, igenis, az ajándék számít; a valóban jó szándékú emberek jó ajándékokat szoktak adni. Ezt törvénybe kellene foglalni, "Az ajándékozás aranyszabálya" címen.
Evvel elmasírozott a szemétláda irányába. Az ajándékot úgy tartotta két ujja között, mint egy döglött csótányt.
Lehet, hogy igaza van. Kissé kemény ítélet ugyan, ám az ünnep üzenete világos. Isten, akitől állítólag az ötlet ered, ügyelt arra, hogy mindig a legjobbat küldje. Megtette, nem is egyszer. A napkeleti bölcsek sem ízléstelen csecsebecsékkel érkeztek. Még az öreg Mikulás is kétszer ellenőrzi listáját, mielőtt útnak indulna. Az angyalok hozta örömhír pedig nem az volt, hogy valahol szezonvégi kiárusítás van.
Én negyvenéves korom óta pontosan tudom, mit szeretnék kapni karácsonyra. Felhúzható játékokat, - olyanokat, amik zajt csapnak, körbe-körbe járnak, és mulatságos dolgokat művelnek, természetesen elem nélkül. Gyerekkorom régimódi, festett bádogjátékaira gondolok, melyek időről időre a segítségemre szorulnak. Senki nem hisz nekem, pedig tényleg ilyeneket szeretnék.
Azért ez még nem a teljes igazság. Örömre és egyszerűségre, bolondságra, fantáziára, zajra, angyalokra, csodákra, meglepetésre, ártatlanságra, varázslatra vágyom.
Erről nehezen tudok beszélni, de amit tényleg, nagyon és igazán szeretnék karácsonyra, az a következő:
Szeretnék egy órára újra ötéves lenni.
Szeretnék sokat sírni és sokat nevetni.
Szeretném, ha még egyszer valaki felvenne, karjában álomba ringatna és ágyamba vinne.
Tudom, mit szeretnék karácsonyra.
Szeretném visszakapni a gyerekkoromat.
Tudom, hogy ezt a kérésemet senki nem fogja teljesíteni, de ha nagyon igyekszem, talán legalább az emlékével meg tudom ajándékozni magamat. Tudom, nincs ennek sok értelme, de mióta szól a karácsony értelmes dolgokról? Régi, távoli világ gyermekéről és a ma gyermekéről szól az, a benned és bennem lakozóról, aki ott áll szívünk kapujában, és várja, hogy csoda történjék. Kisgyerek, akinek gondolkodásmódja egyszerű, nem gyakorlatias és nem józan, és lételeme az öröm. Kisgyerek, aki képtelen megérteni az afféle ajándékokat, mint a zoknik és az edényfogó kesztyűk.
Az Aranyszabály igaz.
(Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent amit tudni érdemes c. könyvéből)
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
