Nő vagyok

A kecskeméti Kazinczy Gábor és Szabó Emilia nem mindennapi esküvőjét mutatom most meg nektek. Persze maga a lánykérés is már nagyon különlegesre sikeredett, hiszen Gábor alig két hónapja, 15 év és két közös gyermek után, Balázsék élő rádióműsorában kérte meg Emilia kezét, ahol a fődíj egy álomesküvő volt.

Ha párkapcsoltban, sőt házasságban élünk, nem tudjuk elkerülni az ezzel kapcsolatos problémákat és küzdelmeket. Általában nem értjük, mi nők a férjeinket, hogy miért nem érti meg amit kérünk, pedig olyan egyértelműek voltunk... És a párkapcsolatok többségében ez okozhatja a legtöbb konfliktust. Hm, igen nem vesszük figyelembe, hogy bizony a női agy és a férfi agy nem egyformán működik.

Micsoda rendkívüli kihívást jelent az, ha valaki úgy dönt, megosztja sorsát, vagy inkább a fürdőszobáját egy ellenkező neművel... 

Litániát zengek a gyerekeimnek, hogy milyen más is volt a mi gyerekkorunk, mint az övék. Sztorijaimba annyira bele tudok feledkezni, mintha még ma is az a kissé fiús, vadóc kislány lennék.

Vajon azért élnek bennem ezek az emlékek ilyen elevenen, mert a legtöbbje a szünidőhöz, a vakációhoz köthető, vagy mert régen tényleg annyira más és boldog volt minden?

Kisebbik lányom tavaly született április 3-án. Nyakig ültünk a kijárási korlátozásban 2020 tavaszán. Akkor kezdődött az az időszak, amit én csak láthatatlan évnek hívok magamban. Mert ez az egy év olyan gyorsan és csöndesen telt el, mintha nem is lett volna...

Úgy tűnik, az esküvő előtt igencsak babonás egész Európa, elég csak a "valami régi, valami új, kölcsönkért és valami kék" hagyományára gondolnuk. De sok, ennél kevésbé ismert, gyakran megmosolyogtató vagy irigylésre méltó szokás van európaszerte.

„Ha a reggel jól indul, jó lesz az egész napod” tartja ugyebár a mondás, de reggel annyiszor nem indul jól a napunk.  Mi szülők általában rohanunk, már a reggelünk is néha egy kész cirkuszi mutatvány, egyensúlyozunk a kötélen a reggeli rituálék között, kapkodunk, feszültek vagyunk, sürgetünk, néha veszekszünk, és néha elkésünk… De, hogy tudjuk mindezt elkerülni, és boldogabbá tenni a reggeli indulást? Fogadjátok szeretettel Jamrik Márta tanácsait.

„De jó neked, te otthonról dolgozhatsz!”  Akkor neked nem kell bejárni a munkahelyedre, azt csinálsz egész nap amit akarsz??? Ja, csak, hogy most a család többi tagja is épp azt csinálhat minden perceddel, amit éppen akar...

Ha nagy cégnél, multinál, esetleg üzleti támogató központban dolgozol, akkor valószínűleg a mindennapjaid része a multitasking, és gyakran találod magad olyan helyzetben, amikor egyszerre több dolgot kell kézben és észben tartanod. Bármikor befuthat egy chatüzenet a főnöködtől, egy kollégádtól, és még ha nem is figyelsz oda, a felvillanó üzenet máris kinyit egy újabb oldalt a megoldandó feladatok között. 

Egy hónapja van otthon a család apraja-nagyja, ha nem is karanténban, de elsősorban otthon, együtt…forever together. Bevallom én kicsit „csalok”, mert nem teljes karanténban vagyok a fiammal, a munkaidő egy részét az irodában, a másik felét otthon töltöm, a férjemmel felváltva.

Fura ez a vasárnap... A vasárnap nálunk mindig "pörgős" szokott lenni, hangos, nagy családi, most csendes és meghitt, nem félünk, nem pánikolunk, próbálunk nagyon türelmesek lenni egymáshoz. A gyerekek, még nem vesztek össze, összepakolták a szobájukat és segítettek maguktól, egyik sem panaszkodott még, hogy miért nem hagytuk ott a másikat születésekor a kórházban... :D