A következő esetben egy országos élelmiszer-kereskedelmi üzlethálózat teljes munkaidős, középvezető beosztású munkavállalója GYES-ről visszatérve először azzal szembesült, hogy vezetői munkakörében nem folytathatja munkaviszonyát. Helyette egy hatórás, másik munkakört ajánlottak fel számára, majd itt sem kezdhette meg a munkát, hanem egy lakóhelyétől jóval távolabb eső munkahelyen, négyórás munkaszerződéssel foglalkoztatták volna.
A panasz szerint kérelmező – miután gyermekgondozás céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadsága véget ért –, nem térhetett vissza eredeti munkavégzési helyére, részlegvezetői munkakörébe, mivel azt időközben betöltötték. A munkáltató ugyanezen munkavégzési helyen hatórás részmunkaidős pénztárosi állást ajánlott fel kérelmezőnek, aki ezt el is fogadta volna, azonban – már miután munkaköri alkalmassági vizsgálaton is részt vett –, arról tájékoztatta a munkáltató helyi képviselője, hogy mégsem töltheti be a felkínált pozíciót, mert nem a munkavégzés helyével azonos településen lakik, hanem 7 km-rel távolabb, és a tömegközlekedési bérlet költségét költségtakarékossági okokból a munkáltató nem tudja vállalni.
A munkáltató ekkor négyórás, részmunkaidős állást ajánlott fel a kérelmező lakóhelyétől 35 km-re fekvő településen, amit kérelmező szintén elfogadott volna, ha a napi munkakezdés időpontjának meghatározásánál a munkáltató figyelembe veszi, hogy tömegközlekedéssel a kérelmező lakóhelyéről nagyon korai időpontban lehetetlen beérkezni a munkahelyre.
Mivel kérelmező a bejárás lehetetlensége miatt nem fogadta el az ajánlatot, a munkaszerződést a munkáltató felmondta.
A munkáltató az eljárás során visszautasította, hogy kérelmezővel szemben megsértette volna az egyenlő bánásmód követelményét. Arra hivatkozott, hogy a kérelmezőre is vonatkozó kollektív szerződés alapján egyoldalúan módosíthatja a munkavégzés helyét, ennek ellenére törekszik arra, hogy a munkavállaló elégedett legyen a munkahelyével. Amikor kérelmező a fizetés nélküli szabadságról visszatért, nem volt lehetséges a foglalkoztatása az eredeti munkakörében, mert munkavégzésének korábbi helyén csak egy ilyen pozíció volt, az pedig be volt töltve. A felajánlott hatórás állásra azért lett volna lehetőség, mert egy munkavállaló éppen meg kívánta szüntetni a munkaviszonyát, erre azonban végül csak hónapokkal később került sor, így kérelmező nem állhatott helyette munkába. A munkaszerződést azért mondták fel, mert kérelmező nem fogadta el a felkínált négyórás munkakört, más felajánlható szabad munkakör pedig nem volt a munkáltatónál. Kérelmező számára a tömegközlekedési bérlet költségét megtérítették volna, ennek sem volt köze ahhoz, hogy munkaviszonyát megszüntették.
Az ügyben a hatóság tárgyalást tartott, melyen a felek között egyezség született. A munkáltató fenntartotta, hogy kérelmezővel szemben az egyenlő bánásmód követelményét nem sértette meg, azonban tekintettel arra, hogy maga is belátta eljárása kifogásolhatóságát, vállalta, hogy kérelmező részére kártérítést fizet. Az egyezséget a hatóság határozatával jóváhagyta.
A két utóbb ismertetett ügy kapcsán érdemes megemlíteni, hogy mindkét panasz alapján ugyanazon üzletlánc ellen folyt az eljárás. Miután az első ügyben a hatóság jogsértést állapított meg, és szankciót alkalmazott, a második ügyben a munkáltató az eljárás során eredményesen törekedett arra, hogy az ügy a felek közötti egyezséggel záruljon.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
