Alapvetően pozitív ember vagyok és mindenben megpróbálom megtalálni a legjobbat, ami néha nehéz, és talán csak most lesz igazán nehéz. De elkezdtem, és úgy gondolom, hogy amellett, hogy #maradjotthon, #figyeljünkegymásra, vannak még a nehéz helyzetnek is pozitív hozadékai.
A fából készült "medvefej"
Keresd a jót a rosszban is!
- Számomra felszabadító érzés, hogy elkezdtünk lelassulni. Nincs a reggeli rohanás, siessünk, mert elkések az értekezletről, öltözz már..., húzd gyorsabban a cipőd..., a reggelit fogd és menet közbe edd meg, mert nincs idő már rá...
- Lett napirendünk, amihez igyekszünk tartani magunkat, és így a gyerekek is tudják, mikor mit csinálunk. Számukra fontos a kiszámíthatóság. Én nagyon szerettem a spontán dolgokat, de nem vagyunk egyformák. Ők nem mindig szerették, még ha általában jól is sült el a dolog. Gyakran hadakoztak egy-egy hirtelen elindulás ellen.
- Elkezdtem delegálni. Itthon. A házimunkát. Mindig mondogattam, hogy mindenki pakoljon el maga után az asztalról vacsora után, vagy a szennyest tegye be a szennyestartóba. De eddig nem voltam hatékony, mert az állandó rohanás miatt sokszor inkább megcsináltam. Ez csak most derült ki igazán, amikor a napirendbe mindenki választott egy házimunkát magának. Négy fiú. És csinálják. Marci (6) felporszívóz minden reggel és a fogmosások után kitakarítja a mosdót. Berti (9) összeszedi a szennyeseket, és bepakol a mosógépbe, elindíjta, és amikor lejár tereget. (Azért lesz mit vasalnom ezután, de próbálkozik). Az esti fürdések után ő a fürdő felelős (legyen feltörölve, hogy ne álljon a víz). Gergő (10) mosogat. Megállíthatatlanul. :) Reggeli után, ebéd után, és vacsi után. Ő pakolja le az asztalt is, és törli le. Reggel mindenki beágyaz és a szobáját úgy hagyja el, ahogy előtte a kapkodás miatt soha nem sikerült. Milán (18) minden reggel megtartotta a tesiórát. :) (Betartva a tanárok utasításait, amit a Krétán keresztül megkaptunk.) Emellett pedig, mindenkinek segített, aki mellett éppen nem tudtam ott állni. :) Azt nem mondom, hogy így egy hét távlatából is megvan a kezdeti nagy lendület, de csinálják. (És én nem csinálom meg helyettük, ahogy eddig tettem mindig...) Hamarosan megértik remélhetőleg, amit mindig mondtam, hogy együtt könnyebb, anyának több ideje marad rájuk, ha segítenek.
- Itt persze apa kulcsszerepéről se feledkezhetek meg. Segít a napirendek betartásában, és ő főz. Igen, nálunk apa főz. Nekünk ő a legjobb szakács, és ezzel is segíti a csapatmunkát.
- Többet biciklizünk, együtt az egész család. Anya, apa, gyerekek. Minden nap együtt elmegyünk, tekerünk 7-10 km-t.
Míg apa az állatokat is megeteti, mi szelfiztünk egyet
A "digitális oktatás"-ról
A digitális oktatásnál megkaptuk lehetőségnek a matika.in oldalt, ahol a gyerekek nem csak gyakorolhatnak (1-8 osztályosokig), hanem akár "együtt" játszhatnak. Ehhez csak arra van szükség, hogy a tanár beregisztrálva létrehozzon egy osztályt, aminek a kódját elküldi a gyerekeknek. Ha ők beregisztrálnak az osztályba, akkor akár kihívhatják egymást, amivel közben a matekot játékosan gyakorolják, mégis virtuálisan, de együtt játszanak. :)
(Kipróbáltuk egy harmadikos osztálytárs anyukájával, először megijedtünk, hogy "ilyen nehéz a harmadikos matek"... De kiderült, hogy a hiba a készülékben van, hiszen sajnos a játék nem működik okostelefonról, mert "szétesik" a piramis. Táblagépről és számítógépről, viszont jól működik, úgyhogy ajánlom minden gyereknek, akiknek hiányoznak a barátok. :)
Ahogy írtam az elején négy gyerek. NÉGY fiú. Elsős, harmadikos, ötödikes és középiskolás. Csak kapkodjuk a fejünket, hogy kinek, mit, hova, hogyan küldjünk.
Ketten még zenélnek is... És három jár művészetre... Van, amelyik osztályban gördülékenyen megy minden, van, ahol kicsit akadozunk. De próbálkozunk, mert most nem is tehetünk mást. Tegnapra már én is elvesztettem a fonalat...
Miután a Marci írásbeli feladatát visszaküldtem fotózva, és megjött a válasz, hogy három hiba van benne, amiből az egyik az enyém volt... Szegény gyerek, még kérdezte is, hogy anya a kígyó hosszú í. Én meg simán rávágtam, nem csak hosszú ó... Pedig tudom, csak közben másra koncentráltam éppen, úgyhogy ezt a lassulást még muszáj nekem is jobban csinálni... A gyereket tévútra vittem. Be is irattattam magamnak egy fekete pontot érte :(
Ezután már csak a hab volt a tortán, amikor művészet tanártól kérdeztem meg a FB csopiban, hogy ez melyik gyerekem csoportja, kivel csináltassam meg a feladatot, és hol a másik gyerek csoportja... (Akinek kiderült, hogy nincs is) :)
A művészet házi is elkészült :)
Ez a helyzet szerintem senkinek nem könnyű, de tényleg azt gondolom, hogy együtt sikerülhet. EGYÜTT! Együtt itthon a család, együtt dolgozva a pedagógusokkal, együtt a munkáltatónkkal, együtt az egész ország.
Busi Antónia
- Pécsimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
